ISTEN ELRENDELTE AZT, AMI KÖNNYÛ
Az emberek vallásos tudása általában azon alapul, hogy mit hallottak kora gyermekkoruk óta. Mivel ezt a tudást nem az Eredeti Igaz Forrásból merítették - ami a Korán - sok elõítélet és babona hemzseg a fejükben, és a vallásról téves elképzeléseik vannak. Ezek közül a legkárosabb az, hogy a vallás nehéz. Azoknak állt érdekében teletûzdelni mindenféle babonákkal a vallást, és bonyolítani a vallás gyakorlásának kivitelezését, akik azzal próbálkoznak, hogy megakadályozzák az emberek vallásgyakorlását, s így a vallást a lényegétõl fosztják meg. Az újonnan kitalált praktikákkal szándékosan vagy akaratlanul próbálják eltávolítani az embereket a vallástól. Tudnunk kell, hogy a Koránban, és a Prófétai hagyományokban benne van minden, amit Isten fontosnak tartott közölni az emberekkel. A Korán és a Prófétai hagyományok az a két dolog, ami megtanít minket arra, hogy az õszinte embereknek a vallás gyakorlása nagyon könnyû.
Az elsõ dolog, ami nagyon fontos, hogy tudjuk, az az, hogy Isten az embereket a semmibõl teremtette, mivel Õ az, aki mindennel rendelkezik az Univerzumban. Isten, aki az emberi lényeket mindenkinél jobban ismeri, és aki közelebb van hozzájuk, mint a nyaki ütõerük, a vallást olyannak te remtette, ami legjobban megfelel az emberi természetnek. Is-ten a következõ Korán ájákban megmondja, hogy az embereket a legmegfelelõbb vallásra hívja, olyan vallásra, amely a legjobban megfelel az emberi természetnek.
„Fordítsd hát orcádat hanif gyanánt az [igaz] vallás felé: Allah eredeti elrendezése szerint, amelyben elrendezte az embereket! Allah teremtését nem lehet megváltoztatni! Ez az igazi vallás! A legtöbb ember azonban nem tudja.” (Korán, 30:30)
Isten kedvessége és könyörületessége következében az igaz vallások mindegyike le lett küldve az idõk folyamán és olyan parancsokat tartalmaztak ezek a vallások, amelyeket könnyû betartani, mert Isten mindig könnyebbséget akart a híveinek. Ennek valóságosságát igazolja a következõ Korán ája: „… Allah nektek megkönnyebbülést akar”. (Korán, 2:185) Az, aki betartja az Isten által kijelölt határokat, az a legjobb életet éli, amit csak lehet, és olyan életet él, amely legjobban megfelel az emberi természetnek.
Vannak emberek, akik nem tudják ezeket az igazságokat, azt gondolják, hogy kényelmesebb az életük akkor, ha a vallás korlátait lerombolják. Azt gondolják, hogy szabadabbak lesznek akkor, ha nem kell törõdniük az erkölcsi értékekkel. Azt feltételezik, hogy a vallás olyan szigorú sza bályokat tartalmaz, amely életüket túl bonyolulttá teszi. Pedig nagy hiba ezt gondolni, és azok, akik ezt gondolják, azért gondolják ezt, mert a Sátán félrevezeti õket.
Éppen ellenkezõleg, könnyû Isten vallása szerint élni, és teljesíteni az Õ parancsait.
Az igazi nehézséget az adja, ha valaki olyan országban él, ahol a hitetlenek nem ismerik el az Isten által szabott határokat. Az ilyesmi borzalmas következményekkel járhat.
Elõször is azokban az országokban, ahol a vallást nem gyakorolják, vagy ahol nem vallásos emberek élnek, káosz van, zûrzavar, türelmetlenség, félelem, boldogtalanság és stressz. Aki nem fél Istentõl, bármilyen erkölcstelenség elkövetésére képes, mert nem ismer semmilyen határt semmiben, s így eltorzult életet él. Aki Istent kizárja az életébõl, az nem mutat szeretetet az emberek felé sem, nem vállal semmilyen áldozatot senkiért, s nem érez tiszteletet senki iránt sem. Aki ilyen közösséghez tartozik, láthatja, hogy a tagok nem támogatják egymást lelkileg, és nem segítenek a másikon, ha bajban van. Boldog lehet-e az, aki ilyen haramiaközösség tagja? Nem. Amikor a vallás által felállított határokat lerombolják, a békés légkört felváltja a viszály, és az emberek élete pokollá változik, éppen úgy, ahogyan azt a Sátán akarja.
A jelenkor deviáns magatartást tükrözõ jelenségei, a drogkereskedelem, a prostitúció, a korrupció, és a csalás mind azzal kapcsolatosak, hogy az elkövetõk távol állnak a vallástól, és ezzel együtt idegen nekik a lelki jóság és az erkölcsi értékek. Ilyen fordított értékrenddel rendelkezõ emberek hajlamosak azt gondolni, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak. Ám a lelki és fizikai leépülés, ami ily módon kialakul, elkerülhetetlen. Milyen szabadság az, ha valaki az Isten által kijelölt határok el nem ismerése miatt lett beteg, koravén, ha a haja és a bõre emiatt vesztette el fényét, és életerejét, ha kiuzsorázza testét, s nyomorba taszítottan él, mert bûnben él, prostitúció fogságában, alkoholfüggõségtõl és drogfüggõségtõl ûzetve? Ha valaki nem ismeri el az Isten által felállított határokat, nem tartja tiszteletben az erkölcsi normákat, élete céltalanná válik, és kiüresedéssel végzõdik, fizikai sérüléseket és érzelmi megrázkódtatást okozva kivétel nélkül minden érintettnek. Ezek a következmények mindenki számára nyilvánvalóan láthatóak.
Lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy az itt felhozott példák extrémek. Ám az igazság az, hogy aki távol áll a vallástól és az Isten által kiszabott határokat félvállról veszi, boldogtalan és pokolian nehéz életet fog élni. S ne felejtsük el, hogy ha elsõ pillantásra nem is szembetûnõ egy ilyen talajt vesztett emberen az általunk az imént vázolt „extrém” példák valamelyik jele, ez nem azt jelenti,hogy valóban könnyû és boldog az élete. Lehet, hogy pillanatnyilag kényelmesebb körülmények között él, de az biztos, hogy sohasem talál igazi lelki boldogságot és békét. A büntetés azért, mert távolságot tart saját maga és Isten parancsai közt, az lesz, hogy ha eljön az ideje, nagy lelkiismeret furdalások közepette lesz kénytelen átlépni a Túlvilágba, ahol csak kínzás és fájdalom lesz az osztályrésze.
Azok viszont, akik félnek Istentõl, és akik hiánytalanul teljesítik az Õ parancsait, nagy elõnyben vannak ezen a világon és a túlvilágon is. Az istenfélelem lelki megelégedettséget, örömet okoz és annak biztos tudatát, hogy Isten akaratának alávetettük magunkat. Nagy jutalmat kap az, aki így él, mert mindenben meglátja a szépséget. Aki Isten megelégedettségét keresi, és védi az Isten által megszabott határokat, annak Isten úgy kedveskedik, hogy nagy jutalmat ad.
„Gyõztesek a bûnbánók, az Õ szolgálói, az Õt dicsõítõk, böjtölõk, térdeplõk, leborulók, kik elrendelik a jót, s véget vetõi a csalárdnak, s kik Allah korlátozásainak megõrzõi, hát hirdess a hívõknek.” (Korán, 9:112)
Azok, akik Isten törvényeit sorozatosan megszegik, vagy akik a hitet utálni valónak, a hitetlenséget pedig jónak tartják annak ellenére, hogy tudván tudják, hogy helytelenül cselekszenek, azoknak nagy nehézségekkel kell majd szem benézniük ezen a világon és a Túlvilágon is. Isten errõl így szól az egyik Korán-ájában:
„Ezek hát Allah korlátjai, s ki áthágja Allah korlátjait, hát bizony magát kárhozza el.” (Korán, 65:1)
Vannak olyanok, akik azt tartják, hogy vallásosnak lenni nehéz és az istenszolgálatot terhesnek fogják fel. Ezek az emberek saját maguk ellen cselekszenek. Igazak azok, akik bár nem érik fel értelmükkel a vallásosság lényegét, mégis hisznek, s igazak azok, akik nem tartják a vallásos embert utálnivalónak.
Sokan hagyják figyelmen kívül az Isten parancsai által felállított határokat a szabadságra hivatkozva, mások vakmerõen megmásítják ezeket a határokat, ugyanakkor nehezítik a vallás betarthatóságát, s mindezt a vallásosság nevében. Ez is egy a Sátán csapdái közül. Azzal, hogy a nem tiltott dolgokra is azt mondják, hogy tilosak, azt gondolják, hogy nekik jutott az a privilégium, hogy más tiltásokat is bevezessenek. Sõt mi több, még a saját maguk által lefektetett szabályokat sem tartják be, s így állandó lelkiismeret-furdalás kínozza õket. Ezzel kapcsolatban Isten a keresztényekrõl szól, akik a keresztény vallást Jézus (béke legyen vele) halála után megváltoztatták.
„És a nyomukba küldtük a (többi) küldöttünket. És a nyomukba küldtük Jézust, Mária fiát s adtuk néki az Evangéliumot és követõinek a szív ébe együttérzést és könyörületet helyeztünk. Ám a szerzetesi életet õk találták ki - nem Mi írtuk elõ nekik.” (Korán, 57:27)
Isten figyelmezteti a hívõket erre a veszélyre, s kije lenti a Koránban, hogy akik túlzásokba esnek a vallásban, azok bizony elhagyják az igaz vallást.
„Mondd: Ó írás népe! Ne erõltessetek hitvallásotokban mást, mint igazat, s ne kövessétek a nép vágyát, kik eltévelyedtek azelõtt, s eltévelyítettek sokakat, s eltévelyedének a sima útról.” (Korán, 5:77)
A hívõnek követnie kell az Isten által a Koránban felállított szabályokat, és tartózkodnia kell a tiltott dolgoktól. Isten úgy döntött, hogy mindent könnyûvé tesz a hívõknek, ezért azoknak, akik a vallást nehézzé akarják tenni, a viselkedésükért felelniük kell az Ítélet Napján. Mindennél ékesebb bizonyítékát és szép példáját adja a valláshoz való ragaszkodásnak a Próféta (Allah áldása és béke legyen vele) élete és szokásai. Az egyik hagyományban a Próféta (Allah áldása és béke legyen vele) emlékezteti a hívõket, hogy ne lépjék át az Isten által szabott határokat, s ugyanakkor ne is essenek túlzásokba a teljesítésükkor. Õ is azt állította, hogy a vallás könnyû.
„A vallás egyszerû. Senki nem támadhat kegyetlenül a vallás ellen, mert legyõzettetik. (Ez is arról szól, hogy az embernek alkalmazkodnia kell a vallás könnyûségéhez. Mert aki ellenáll, az támasz nélküli lesz.) Erõsítsétek meg magatokat a jó életvitelben és tartsátok be a határokat.” (Ramuz al-Ahadith, 1. kötet, 98. oldal) Az emberek hajlamosak arra,hogy abba a hibába es senek, hogy a könnyû vallást nehéznek tüntessék fel. Pedig Isten olyan parancsokat alkotott, és küldött le a Koránban,hogy az ember bármely szituációban és környezetben könnyen követheti. A következõ fejezetekben arról lesz szó, hogy milyen egyszerûek azok a szabályok, amelyeket Isten az emberek számára azért állított fel, hogy elválasszák a megengedett dolgokat a tiltott dolgoktól.
Az étel kegyelme
A gondoskodó és mindennel ellátó Isten sok áldást ad. Õ adja nekünk a színes gyümölcsöket, a változatos ételeket, a zöldségeket, a húsokat, az italokat, a szárított gyümölcsöket és a mogyorót. Mindez jó az embernek. „Kérdeznek ó, Muhammad, mi engedett meg nékik, mondd: Megengedettek néktek a jók…” (Korán, 5:4) Isten megmondta ne künk, hogy mely ételeket kell tisztáknak tekintenünk és megengedettnek emberi fogyasztásra. Azok az ételek, amelyeket Isten megtiltott az embereknek, károsak az ember számára, mint például a vér, a döghús és a sertéshús. Allah ezt mondja az egyik Korán ájában:
„Mondd: ’Abban, ami kinyilatkoztatott nékem, nem lelem azt, hogy bármi is tilalmas lenne a táplálkozó étkéül – kivéve az elhullott állat [húsa], a [levágáskor] elfolyt vér és a disznó húsa – ez tisztátalanság – , és a förtelmes [hús], aminek [a levágásakor] máshoz hangzik el a fohász, nem Allahhoz. Ám aki kényszerû helyzetben [eszik ilyesmit], anélkül, hogy [a tilalmat] áhítozná, vagy át akarná hágni [az elõírást], azt nem terheli vétség.’Bizony, a te Urad megbocsátó és könyörületes.” (Korán, 6:145)
Nagy bölcsesség rejtezik abban a szóban, hogy tisz tátalan, amelyet e tiltott ételek megjelölésére használnak. A sertéshúsban valóban vannak az ember egészségére nézve káros anyagok.
A sertéshús nagyon zsíros, és amikor megeszi valaki, a zsír bekerül a véráramába. Ettõl a fölösleges zsiradéktól a vénák megkeményednek, a vérnyomás megemelkedik, és a végén szívrohamot kap az illetõ. A sertészsírban mérgezõ anyagok, toxinok vannak, melyek megterhelik a nyirokcsomók mûködését, mert a szervezet felveszi a küzdelmet a toxinokkal, meg akar szabadulni tõlük. Gyermekeknél még veszélyesebb lehet a sertészsír fogyasztása, nyirokcsomó fertõzést vagy gyulladást lehet kapni tõle.
A sertéshús nagy mennyiségben tartalmaz ként is. A kénfelesleg felhalmozódik a porcszövetben, az izmokban és az idegekben, fertõzéseket okoz, vagy más betegségeket, meszesedést, ágyéksérvet. Komoly bõrbetegségeket is okozhat, pl. trichina (a trichina egy olyan betegség, amelyet sertések közvetítenek és életveszélyes az emberre nézve.) (Csak néhány ismert káros tulajdonság lett itt felsorolva a sertéshússal kapcsolatban). Tehát csak azokat az ételeket együk, amelyek hasznosak és egészségvédõ hatásúak. Azokat viszont, amelyek károsak, kerüljük.
Isten úgy teremtette a világot, hogy legyenek megengedett és tiltott dolgok az ember számára. Az ember az egyedüli teremtmény, aki el lesz számoltatva a cselekedeteivel, az Isteni törvényeknek megfelelõen. Isten rendelése szerint vagy megtudjuk egy tiltott ételrõl azt az okot, ami miatt tiltva van, vagy nem. Ahhoz, hogy az ember szíve elégedett legyen, Isten többféleképpen is fellebbentheti a fátylat a dolgok mélyén rejlõ okokról.
Amikor Isten a Koránban megemlíti a tiltott ételeket, tisztázza azt is, hogy hogyan kell az embereknek viselkedniük azokban a helyzetekben, amelyekbe kerülnek. Így az emberek nem zavarodnak össze váratlan helyzetben. Errõl a Koránban Isten így szól:
„Hát egyetek abból, mit Allah néktek adott megengedettként, üdvösként, s adjatok hálát Allah kegyéért.” (Korán, 16:114-115) A szúrák végén néha van egy emlékeztetõ, hogy pél dául Isten a Megbocsájtó és Védelmezõ. Ez nemcsak reményt keltõen hat a hívõkre, hanem vigasztalást is ad az emberi lényeknek, akik gyenge teremtményeknek lettek teremtve, hibázhatnak, feledékenyek lehetnek, könnyen elcsábulnak, vagy akaratuk ellenére is cselekedhetnek dolgokat. De amikor õszintén megbánják bûneiket, Isten megbocsát nekik, és védelmébe veszi õket.
Könnyebbség adatott azoknak, akik imádkoznak
Az imádkozás a muszlimok egész életen át tartó kötelessége, amelyet bizonyos, Isten által meghatározott idõben elhanyagolás nélkül kell elvégezni. Vannak olyanok, akik nem tartják be vallási kötelezettségeiket, és idõs korukig halasztgatják az imádkozás elkezdését. Pedig az imát és a többi istenszolgálatot nagyon könnyû elvégezni.
Ha Isten valamirõl elrendelte, hogy az kötelezõ, akkor az egyén felelõssége az, hogy teljesítse Isten felé a kötelességét. Cserébe ezért az ember reménykedhet abban, hogy Isten elfogadja az istenszolgálatát, s reménykedhet Is-ten kegyelmében, és a Kertekben. Isten kegyelmét és könyörületességét az is mutatja, hogy egyszerûvé tette a kötelezõ istenszolgálat formáit. Azok, akik ennek ellenére nem tartják be Isten parancsait, nem mondhatják kifogásként azt, hogy nem volt elég erejük vagy hogy túl nehéz volt nekik imádkozni (kivéve azokat, akiket Isten megemlít a Koránban, mint akiknek semmiféle kötelezettségük nincs).
A rituális mosakodás elvégzéséhez õszinte szív szükséges. Abban az esetben, ha valaki valóban nem talál vizet, amivel megmossa magát, annak Isten rendelkezésére bocsátotta a tajammumot, azaz a víznek a homokkal, kõvel, hóval való helyettesítését, mint alternatív megoldást, és a tajammumot bármely szituációban könnyen használhatjuk. Azok számára, akik valóban nem találnak vizet, azoknak Is-ten bemutatja az egyik Korán ájában, hogy hogyan kell elvégezni a tajammumot.
„Ti hívõk! Ha istentisztelethez álltok föl, akkor mossátok meg [elõtte] az orcátokat és a kezeteket könyékig, és simítsátok végig a fejeteket és a lábatokat bokáig! Ha magömléstõl vagytok tisztátalanok, akkor tisztálkodjatok meg! Ha betegek vagytok, vagy utaztok, vagy valamelyikõtök az illemhelyrõl jön, vagy asszonyokat illettetek és nem leltek vizet, akkor folyamodjatok tiszta homokhoz, és dörzsöljétek meg azzal az orcátokat és a kezeteket! Allah nem akar semmi olyasmit kiszabni, ami terhes lenne nektek. Meg akar azonban tisztítani benneteket, és ki akarja teljesíteni a kegyelmét irántatok. Talán [még] hálásak lesztek.” (Korán, 5:6)
A fenti Korán-ájából is kiderül, hogy Isten nem akar ja, hogy az istenszolgálat nehézséget okozzon az embereknek. „Isten mindent leegyszerûsített” – írja a Korán. Az Is-ten által megparancsolt istenszolgálat könnyû azoknak, akiknek van hitük. A kegyelmes és könyörületes Isten adta nekünk a legkönnyebb és a leggyönyörûbb istenszolgálati formát és életformát, mely hírül adja nekünk Isten kegyelmét és bizonyságot ad nekünk a Kertekrõl, amely azoknak lesz a lakhelye, akik tartózkodnak a bûnöktõl.
Az imádság lerövidítése háború idején
A Koránban meg van határozva, hogy bizonyos idõközönként imádkozni kell. Mohamed Próféta (Isten áldása és béke legyen vele), idejében, amikor a hívõknek konfliktusuk volt az istentagadókkal, Isten olyan kegyes volt a hívõkhöz, hogy minden harci cselekmény mellett az Isten által meghatározott imaidõkben mégis el tudták végezni az istenimádatot. AKoránban benne van az is, hogy háború idején, ha égetõ szükség van erre, a hívõk lerövidíthetik imájukat:
„Ha a földet járjátok, hát nem vétek számotokra, ha lerövidítitek az imát attól félvén, hogy kik hitetlenek, zaklatnak titeket. Mert bizony a hitetlenek néktek nyilvánvaló ellenségeitek.”(Korán, 4:101)
Ahogyan az ebbõl az ájából is kiviláglik, Isten elrendelései és parancsai tele vannak haszonnal és bölcsességgel minden hívõ számára. Isten nem akar nehézséget alárendeltjei számára. Isten a hívõk Jóakarója és Egyetlen Védelmezõje.
A kegyelem adománya a böjtölésben
Isten megparancsolta a muszlimoknak, hogy Ramadán hónapban böjtöljenek. Isten említett kivételes eseteket is, amikor nem kell böjtölni. Ezek közé tartozik a betegség és az utazás. Ezzel is kinyilvánítja Isten, hogy inkább könnyebbséget akar nekünk, mint nehézséget.
„Ramadán hónap az, melyben a Korán útmuta tásként leküldetett az emberek számára, a vezérlet és a különbségtétel nyilvánvaló bizonyságaként. Aki közületek e hónapban [a lahelyén] van, az böjtölje azt végig, aki pedig beteg, vagy úton van, [annak] azonos számú más napon [kell pótolnia]. Allah könnyebbséget akar nektek, nem pedig nehézséget. Teljesítsétek hát [az elõírt napok] számát és magasztaljátok Allah nagyságát, azért amiért az Igaz Útra vezérelt benneteket. Talán hálásak lesztek.” (Korán, 2:185)
A Korán soraiban, ahol Isten parancsairól van szó, ki világlik, hogy mit kell gondolnunk afelõl, hogy vajon könnyebbséget akar-e Isten nekünk, vagy nem. Mivel a válasz igen, ezáltal megérthetjük, hogy a vallás, azaz Isten parancsainak betartása is könnyû. Azok, akik nem tartják be vallási kötelezettségeiket, mert azt gondolják, hogy ez nehézséget fog okozni nekik, tévednek. Tévednek azok is, akik úgy gondolják, hogy addig nem kell betartani a vallási elõírásokat, amíg nem ismerik eléggé a vallást.
Akik nem tartoznak felelõsséggel Isten elõtt
Isten könyörületességét az is mutatja, hogy azok az emberek, akik akadályoztatva vannak, nincsenek ugyanazokkal a kötelezettségekkel megterhelve, mint a többiek. Isten azt mondja a következõ sorokban.
„S nem érheti szemrehányás a vakot, s nem érheti szemrehányás a csonkát, s nem érheti szemrehányás a beteget (ha õk nem mennek hadba). S ki engedelmeskedik Allahnak, s az Õ hírnökének, hát Õ bevezeti azt a mennyországba, mi alatt folyók futnak, s ki megfordul, hát Õ megbünteti azt fájdalmas szenvedéssel.” (Korán, 48:17)
Azzal, hogy az imádat felelõsségétõl megszabadítot ta Isten azokat, akik erre nem képesek, Isten újabb bizonyítékát adta kegyelmének és végtelen könyörületességének. A következõ ájában arról van szó, hogy Isten nem akar semmilyen nehézséget az embereknek és ez az Õ könyörületességének és kedvességének a bizonyítéka.
„... Ha Allah akarta volna, akkor túlterhelt volna benneteket. Allah bizony Legyõzhetetlen, Bölcs.” (Korán, 2:220)
Isten kegyelme nem szándékos esküszegéskor
Az eskü nem ritka az emberek között, s elõfordul, hogy szokássá válik. Általában ígéretünk beteljesítése iránti szándékunkat szoktuk esküvel megerõsíteni. Az eskünkhöz való hûség, és az ígéreteink megtartása az igazhívõ ember jó tulajdonságai. Isten is ezt parancsolja a Koránban. Azonban az ember feledékeny teremtmény. Vannak olyan esetek, amikor az emberek feledékenységük miatt elfelejtik, hogy mit kellene tenniük és mi volt az ígéretük. Az ilyen hiba természetes dolog, és az emberi gyengeségbõl ered. Ilyen esetben Is-ten nem számoltatja el az embereket a jóhiszemûen tett esküjük miatt, vagy ha a feledékenységük miatt vagy túlvállalásból az esküjüket mégsem tudják erejükön felül teljesíteni.
Leveszi ezt az elszámoltatást a hívõkrõl. Az eskük teljesítése az Ítéletnapon lesz elszámolva. Azonban ezzel nem érdemes visszaélni, mert a visszaesõ esküszegõkrõl és azokról, akik minden ok nélkül esküdöznek, Isten így ír az egyik Korán ájában:
„Allah nem kéri számon rajtatok az akaratlanul tett esküvéseiteket, azonban számon kéri rajtatok, amit a szívetek szerzett (ha szándékosan hamisan esküdtetek). Allah Sokat Megbocsátó Béketûrõ.” (Korán, 2:225)
Van egy másik engedmény is az esküvel kapcsolatban, amelyet Isten kegyelmébõl kaptunk. Isten elnézõ azokkal szemben, akik az Õ nevére esküsznek, eltökélt szándékkal, ám akik késõbb a körülmények alakulásának hatására esküjüket mégis kénytelenek megszegni, azonban ez mélyen lesújtja õket, és bûnbánatot gyakorolnak.
„Bizony Allah megengedetté tette néktek a feloldozást fogadalmatok alól. S Allah a ti fenségtek, s Õ a Mindenttudó, a Bölcs.” (Korán, 66:2)
„Allah nem büntet meg benneteket az esküvéseitekben található üres fecsegésért. De megbüntet titeket, ha esküvéssel pecsételt kötést köttök [és nem tartjátok be]. [A megszegett eskü] jóvátétele az, hogy tíz szûkölködõt kell táplálni úgy, ahogy a családotokat [szoktátok] –mértéktartó módon – táplálni, vagy ruhával [kell ellátni] õket, vagy egy rabszolgát kell felszabadítani. Akinek pedig nincs [erre módja], annak három napig kell böjtölnie! Ez a ti esküvéseitek jóvátétele, ha megesküdtök [s aztán megszegitek] azt. Tartsátok hát meg az esküvéseiteket! Így magyarázza meg nektek Allah világosan a jeleit. Talán hálásak lesztek.” (Korán, 5:89)
Ahogyan ez a fenti Korán-idézetbõl is látszik, Isten mindkét esetben megmutatja a helyes, a vallásnak pontosan megfelelõ utat. Mi a legjobb megoldás? A legjobb megoldás az, ha valaki tiszteletben tartja a saját esküjét és megtartja a szavát. Azonban elõfordul, hogy valaki elfelejti az ígéretét, vagy megváltoznak azok a körülmények, amelyek között az illetõ a szavát adta, s így már lehetetlenné válik, hogy megtartsa azt. Mivel Isten mindenkinek a legjobbat akarja, közli velünk azokat a feltételeket, amelyek kompenzálják azt, ha valaki nem teljesítette az ígéretét, és kiutat kínál minden hívõ számára.
Van egy szabály arra, hogy mit tegyen egy olyan hívõ, aki nem tartja be az esküjét. Ennek az a célja, hogy az esküt tevõ könnyítsen a lelkiismeretén. Kétszer is meggondolja az, akinek ilyen kompenzációt kell adnia amiatt, hogy nem teljesítette az esküjét, hogy megszegje-e az esküjét, vagy inkább mégis tartsa a szavát. S a végén meg fogja találni a legjobb megoldást.
A fentiekbõl eddig azt kell megérteni, hogy Isten tudatni akarja velünk, hogy az Õ vallása egyszerû. Az Iszlám minden idõben és minden szempontból könnyû vallás. Amikor valaki õszinte és hálás hívõ akar lenni Isten azon áldásaiért cserébe, amelyeket adott nekünk, semmilyen nehézséggel nem fog szembesülni vallása gyakorlása során.
Az Isten által teremtett próba nagyon könnyû
Azok az emberek, akik a vallást nem engedik be a szívükbe, bizonyos célokat jelölnek ki maguknak az életben. Az a közös ezekben a célokban, hogy a világi élethez kötõdnek. Sokan szeretnének orvos szakértõk lenni, vagy sikeres mérnökök, vagy jó apák, gazdag üzletemberek, világhírû színészek, vagy ehhez hasonlók. Az emberek igyekeznek, keményen dolgoznak, sok esetben mindent feláldoznak azért, hogy sikereket érjenek el, boldogok legyenek, vagy kényelmesebben éljenek. Úgy gondolják, hogy ezzel bizonyos státuszt vívnak ki a maguk számára az emberek között. Ám amikor a munkába temetkeznek, elfeledkeznek arról, vagy szándékosan semmibe veszik azt, hogy mi az igazi oka és célja létezésüknek ezen a világon. Hogy ilyesmi ne fordulhasson elõ, mindenkinek fel kell tennie magának a következõ kérdéseket, amelyekre adott válaszokat annak a fényében kell vizsgálni, hogy az élet egy napon bizony véget fog érni: „Miért vagyok én ezen a világon?” „Mi a célja az én életemnek?” „Lehet, hogy én valóban egy sikeres építész vagyok, aki sok épületet tervezett már, aki gazdag, magas rangú és jól ismert lett, de mit adott nekem ez a dolog? Mi az, aminek értéke lesz halálom után is? Mi az az általam hátrahagyott dolgok közül, amely hasznos lesz számomra a másvilá gon? Létezésem valóban csak az evilági létre korlátozódik?” - ezek azok a kérdések, amelyeket mindenkinek fel kell tennie magának sokkal a halála elõtt.
Ezen a ponton meg kell említeni azt, hogy az emberek nyilvánvalóan szeretnek sikeres karriert befutni, amiért keményen meg is dolgoznak. De nagyon fontos, hogy ne felejtsük el azt, hogy bármivel foglalkozzunk is, az adott dologgal való foglalkozás egyre közelebb visz bennünket életutunk végsõ állomásához, a halálhoz. Az emberek nagy része elfelejti, vagy szándékosan nem vesz tudomást életének valódi céljáról, és életét olyan dolgoknak szenteli, amelyek mulandók, és lényegében csak puszta tárgyak.
Az az igazság, hogy mindenki nehézség nélkül fel tudja azt fogni, hogy Isten a világot és az embereket valamilyen célból teremtette. Ahogyan az a Koránban le van írva, az ember arra van teremtve, hogy Istent szolgálja. AVilágegyetem teremtésének célja pedig az, hogy legyen egy helyszín, ahol a próbatétel lezajlik, ahol az Örökkévalóságba lépõ emberi lények kategóriákba sorolása megtörténik. Isten a Koránban errõl értesít is bennünket:
„Ki megteremtette a halált és az életet, hogy próbára tegyen titeket, melyikõtök cselekszik jobban. S Õ a Legyõzhetetlen, a Felettébb Megbocsátó.” (Korán, 67:2)
Isten számos bizonyítékát adta az embereknek arra, hogy az evilág mulandó, tûnékeny, és hogy az igazi lakóhely számunkra a túlvilágon lesz, az örökkévalóságban.
Több száz fajta betegség létezik, és egy mikroszkópikus nagyságú vírus képes egy emberi lény életét veszélyeztetni, pedig az ember milliószor nagyobb a vírusnál. Ezért van az, hogy az embernek folyamatosan tisztán kell tartania magát, ennie, innia kell, pihennie kell és aludnia. Az egyén élete nagyon rövid, átlagban hatvan-hetven év, és az idõ múlásával az emberen megjelennek az elhasználódás jelei, és minden ember kivétel nélkül meghal, és mindenkit itthagy, akit szeretett, és itthagy minden gazdagságot, vagyont és tiszteletet, amit élete során felhalmozott, s végül, de nem utolsó sorban, az emberi test oszlásnak indul, miután meghalt, és eltemették. Ennek, és a többi ehhez hasonló dolognak elégnek kell lennie ahhoz, hogy mindenki megértse, hogy az emberi élet rövid és véges, melyben vannak befejezetlen dolgok, s az életnek megvan az a tulajdonsága, hogy sohasem tudja kielégíteni az emberi lelket. Ezek a nagyon fontos igazságok óvják meg az embert attól, hogy túlságosan elmerüljön az evilág dolgaiban. A Koránban Isten azt mondja nekünk, hogy a világ nem cél nélkül lett teremtve, hanem valami ésszerû céllal:
„És nem játékból teremtettük az eget és a földet, és ami a kettõ között van. Ha mulatságot akartunk volna szerezni Magunknak, Saját Magunktól is megszereztük volna azt, - ha [ezt] akartuk volna tenni.” (Korán, 21:16-17)
Tény, hogy aki csak kicsit is gondolkodik, hamar rájön, hogy a világ nem az a hely, ahol az ember örökké tud létezni. Ez inkább csak a próba helye. Ez az élet nem az utolsó állomás, hanem csak egy kis megálló, és az embert elszámoltatják minden egyes pillanatáról, amelyet ezen az átmeneti helyen töltött. A legfontosabb, hogy felelõsséggel Isten iránt tartozik, aki mindent a semmibõl teremtett.
Az, aki ezt végiggondolta, a következõ lépést is meg tudja tenni a gondolkodásban: Isten próbára teszi az embereket, amikor különbözõ események történnek velük, hol jók, hol rosszak. Minden esemény, amit az ember egy nap folyamán tapasztal, nem más, mint egy teszt annak megállapítására, hogy hol lesz az embernek a lakóhelye a halála után. S Isten ezeket a próbákat nagyon könnyûvé tette mindenki számára, és Isten mindenkinek megmutatta azt a helyes utat, amelyet követnie kell, s tudatja vele, hogy mit kell tennie.
„Íme! Mi megteremténk az embert a besûrûsödõ cseppbõl, hogy megpróbáljuk azt, majd megtevénk néki a hallást, és a látást. Íme! Mi vezeténk õt az úton, s vajon õ hálaadó, avagy hitetlen.” (Korán, 76:2-3)
Ahogyan az a Korán ájákban le van írva, Isten megmutatta a helyes utat az emberek számára az életükben, és képessé tette õket a vallást és a jó erkölcsöt érintõ ismeretek elsajátítására. Elkerülhetetlen, hogy mindenkit egyszer, még a halála elõtt elérjen az igaz hitre való hívás, s így mindenkinek lesz lehetõsége arra, hogy megtudja az igazat. Mindenki tudja, hogy ez a világ csak egy átmeneti hely, és hogy Istennek tetszõ módon kellene élni az örökkévalóságban elkövetkezõ élet kedvéért. Röviden, a próba nem az emberek óvatlanságát használja ki, és nem azt, hogy esetleg nem tudnák, hogy hogyan legyenek sikeresek. Isten minden történelmi korban küldött a küldöttein keresztül egy könyvet, valamint értelemmel ruházta fel az emberi lényeket, és így mutatta meg nekik a helyes utat és így védelmezte meg õket a rossztól. Azok számára, akik hisznek Istenben, és maradéktalanul alávetik magukat Neki, s akik egyedül Benne látják az igazi társat és védelmet, és akik minden helyzetben Istenhez fordulnak, és átadják magukat Neki, azoknak minden, Isten által teremtett próba könnyû és élvezetes lesz. Azok számára nem lesz nehézség, viszontagság, baj, szomorúság vagy szenvedés, vagy bonyodalmak ezen a világon, akik ismerik a hit titkát, és akik õszintén hisznek Istenben. Minden helyzet áldássá változik ezen a világon, amely által az ember még közelebb kerül Istenhez, és még jobban reményked het abban, hogy a Kertekbe juthat.
Az õszinte hit elõfeltétele az, hogy felismerjük Istent és megismerjük Õt. Minél inkább felismeri valaki Isten létezését, és minél inkább ismeri hatalmát, annál istenfélõbbé válik, és annál közelebb kerül Istenhez. Aki ismeri Isten megbocsátó képességét, az soha nem lesz reményvesztett, vagy pesszimista a saját hiányosságai és hibái miatt. Aki hisz abban, hogy Isten az, aki mindennel ellát, az nem lesz pénzsóvár. Tudja, hogy Isten ellátja õt élelemmel, s ezért ugyan az ember dolgozik és tesz bizonyos erõfeszítéseket, de a hívõ bizonyos abban, hogy végsõ soron kizárólag Isten az, aki meghatározza annak az áldásnak a mennyiségét, amelyet õ kapni fog, és hogy õ maga semmilyen módon nem változtathatja meg azt. Ezért aki tud Isten létezésérõl és elismeri azt, annak a számára a világ tele lesz áldással, és az egész életét úgy éli le, hogy a Teremtésben a szépséget és Isten megnyilatkozását látja meg. Röviden, azoknak az istenfélõ muszlimoknak, akik alávetették magukat Istennek, az Isten által teremtett próbatétel könnyû és élvezetes lesz.
Isten a megbocsájtó
Isten végtelen kegyelme és könyörületessége nagy áldás az emberek számára. Az emberek feledékenyek, tehát bizonyos dolgokat képesek elfelejteni. Az emberek bármikor bûnbánatot tanúsíthatnak és kérhetik Isten bocsánatát, mert Isten könyörületessége végtelen. Bárki, aki Istenfélelemtõl vezettetve õszintén kívánja azt, hogy bûnei megbocsáttatást nyerjenek, reménykedhet Isten megbocsátásában. Ahogyan az a Koránban ki van jelentve:
„Allah meg akar bocsájtani néktek…” (Korán, 4:27)
Isten tudatja velünk azt, hogy az Õ megbocsátó tulajdonsága örök:
„Aki valami rosszat tesz, vagy önmaga ellen vétkezik, [de] utána Allahhoz fohászkodik bocsánatért, az Allahot megbocsátónak és könyörületesnek fogja találni.” (Korán, 4:110)
Isten, mivel megbocsátó, újabb és újabb alkalmakat biztosít az emberek életében arra, hogy bizonyítsa ezt a megbocsátó mivoltát. Az embernek viszont csak egy dolgot kell tennie: el kell ismernie a hibáját, és mindent el kell követnie azért, hogy az többé ne ismétlõdjön meg. Ezen kívül ezt a bûnt meg kell vallani Istennek, és holtáig követnie kell a lelkiismeretét. Isten a Koránban kimondja, hogy akik nem õszinték a bûnbánatban, azok bûneit Isten nem bocsátja meg, és fohászukat nem hallgatja meg:
„S nincs bûnbocsánat azoknak, kik a rosszat mûvelik mindaddig, míg nem jön egyikükhöz a halál, s mondja: Íme! Én most megbánom (bûneimet). És nincs (bûnbocsánat) azoknak, kik meghalnak és (õk) hitetlenek. Ezek számára Mi elõkészítettük a fájdalmas szenvedést.”(Korán, 4:18)
Isten jósága, kegyelme és könyörületessége abban is megnyilvánul, hogy megbocsátja az emberek bûneit, késlelteti a büntetésüket és életük során számos esélyt ad nekik. Isten a Koránban így szól: Ha az emberek rögtön meg lennének büntetve, amint a bûnt elkövetik, a Földön egyetlenegy teremtmény sem maradna.
„Ha Allah megbüntetné az embereket vétkességükért, akkor nem hagyna a földön egyetlen élõlényt sem, ami mozog. Õ azonban haladékot ad nekik egy megszabott határidõig. És ha eljön a határidejük, nem késleltethetik [azt] egy órával sem, és nem siettethetik.” (Korán, 16:61)
Ez azt jelenti, hogy sohasem késõ megváltozni, ha az ember bûnt követ el, és soha sincs késõ elkezdeni az Istennek tetszõ életet. Nem az számít, hogy az ember hány bûnt követett el, s az sem számít, hogy a múltban mennyire élt Istentõl elrugaszkodott életet, csak az számít, hogy bûnbánata legyen õszinte, és váljon istenfélõvé ezután. Azok a bûnök, amelyek egy ilyen mélyen átélt bûnbánat elõtt történtek, inkább csak rossz emlékek, melyek tanulságként szolgálnak ahhoz, hogy belássuk, milyen hibába nem szabad többé esnünk. Isten a Koránban kijelenti, hogy nem lesz elszá moltatás azoknak az istenfélõ muszlimoknak, akik, miután megkapták a figyelmeztetést, az igaz útra tértek.
„Feloldozza Allah mi már megtörtént, de ki visszaesik, elégtételt vesz Allah tõle. Allah a Nagyszerû, Megtorló.” (Korán, 5:95) „Mondd azoknak, kik tagadnak, hogy ha véget vetnek (tetteiknek), megbocsájttatik nékik mi valóban elmúlott. S ha visszatérnek, hát bizony az elõdök adnak példát, (mi már elmúlott).”(Korán, 8:38)
Kétségtelen, hogy ez egy nagy engedmény, melyet Is-ten tett a vallásban.
Isten minden imádságra válaszol, és nagyon közel van mindenkihez
Azokban az országokban, ahol hitetlenek élnek, a tévhitek és a babonás elképzelések miatt körülményes és bonyodalmas dolog az ima és a fohászkodás. Egyes konok emberek külön idõpontokat jelölnek meg, amikor szerintük Isten elfogadja az imát és a fohászt, míg más napszakokban õszerintük nem. Ezzel szemben az az igazság, hogy Istenhez mindig lehet imádkozni, amikor csak akarunk. Vannak olyan vallások, amelyek hite szerint Isten és az ember közé közvetítõket szükséges helyezni. Isten azonban a következõképpen hívja fel az emberek figyelmét arra, hogy ezek az elképzelések hamisak:
„Bizony, Allahot illeti meg az õszinte és kizárólagos hit. És akik Allah helyett gyámolítókat választottak maguknak [mondván]: ’Csupán azért szolgáljuk õket, hogy közeli kapcsolatba hozzanak minket Allahhal’- bizony, Allah ítélni fog közöttük abban, amiben összekülönböztek! Allah nem vezérli az igaz útra azt, aki hazug és megátalkodik hitetlenségében.” (Korán, 39:3)
Akik azt állítják, hogy ahhoz, hogy az emberek imád kozhassanak Istenhez, közvetítõre van szükségük, azok közé tartoznak, akik a vallást nehéz dolognak próbálják beállítani. A Korán 50:16-ban errõl ez áll: „Mi teremtettük az embert és tudjuk, hogy mit súg Önnön énje magának. Közelebb vagyunk hozzá, mint a nyaki ütõere”. Isten közelebb áll az emberhez, mint bárki más. Imával nyugodtan fordulhat az ember közvetlenül Istenhez, és Isten meghallja a hangját. A fohászkodó akkor kérhet segítséget Istentõl, amikor csak akar.
Az ember bármikor fordulhat Istenhez, ha ennek szükségét érzi. Nagy nehézségek idején, háborúban vagy betegségben az ember úgy imádkozhat, ahogy tud. Fohászt küldhetünk Isten felé akár menet közben, akár lépcsõrõl lejövet, akár vásárlás közben, akár vacsorafõzés közben, akár TV nézés közben, akár mozgólépcsõn állva, akár sorban állás közben, vagy esti lefekvéskor, vagy akkor, ha felébredünk, vagy akkor, ha reggelizünk, vagy autóvezetés közben, röviden szólva, bármikor és bárhol elmondhatja az ember Istennek azt, hogy mit szeretne. Ahhoz, hogy ezt megtegye, elég az, hogy röviden erre gondol, mert Isten mindent tud, még azt is, amit az illetõ a szívében rejteget.
Ezért, ha valaki Istenhez fohászkodik, tudnia kell, hogy Isten minden fohászra bizonyosan válaszol. Isten elmondta nekünk, hogy Õ meg fogja könnyíteni a dolgokat azok számára, akiknek erre szükségük van, és akik Felé fordulnak:
„S nem az (a legjobb), ki válaszol az elkárhozottnak, midõn az Hozzá fohászkodik, s Õ leveszi a rosszat, s megtesz titeket helytartókká a földön? Van-e más isten Allahhal? Csak kevesen emlékeznek.” (Korán, 27:62)
Ez a lehetõség is kétségtelenül Isten végtelen kegyel mérõl tanúskodik. A Korán több sorában is elõfordul az utalás arra, hogy Isten mennyire közel van az emberi lényekhez, s hogy Õ megvédi azokat, akik Felé fordulnak, és hogy bizonyosan válaszolni fog mindenkinek, aki Hozzá fohászkodik. Ezek közül az egyik így szól:
„Ha az Én szolgáim kérdeznek téged Felõlem, nos Én közel vagyok [hozzájuk], felelek a fohászkodó fohászára, amikor Hozzám fohászkodik. Hallgassanak hát [az Én hívásomra] és higgyenek Bennem. Talán az igaz úton fognak járni.” (Korán, 2:186)
A hívõknek még egyszer Isten kegyelmére és áldására kell gondolniuk, és úgy kell élniük, hogy az Istennek tetszõ legyen. Isten, aki a Mindenség Birtokosa, és Minden Do-log Tulajdonosa, aki megmutatta nekünk végtelen kegyelmét, és aki korlátlan lehetõségeket tárt fel számunkra, megígérte, hogy mindenre válaszol, amit csak kívánnak az emberek. És Isten sohasem szegi meg az ígéreteit.
Isten senkit sem terhel nagyobb teherrel, mint amit el tud viselni
Azok a helyzetek, amelyekkel az ember találkozik élete során, függetlenül attól, hogy milyen nehéznek is látszanak ab-ban a pillanatban, mindig úgy vannak kimérve, hogy az ember kibírja õket. Isten, az emberi lények Teremtõje, lelket adott az embereknek. Tudja azt, hogy mennyit bírnak el, és hogy mekkora az a teher, amit már nehezen bírnak.
Isten a Korán több sorában kijelenti, hogy nem helyez senki vállára több terhet, mint amennyit elbír, és senkivel szemben nem lesz igazságtalan.
„Allah nem terhel meg egyetlen lelket sem [súlyosabb teherrel], mint aminek elviselésére az képes.” (Korán, 2:286)
„Akik azonban hisznek, és jótetteket cselekszenek - senkitõl nem követelünk többet, mint ami-re képes -, azoknak a Paradicsom lesz az osztályrészük, és örökké benne lakoznak majd.” (Korán, 7:42)
Minden esemény más és más, ami az emberekkel tör ténik, s amit türelemmel kell viselniük. Sokan belefáradnak a sok elõre nem várt eseménybe. Isten azonban éppen ekkor teszteli le a lelküket, és a lelki erejüket. Vannak ezen a földön olyan emberek, akik egész életükben nyomorognak. Ekkor Isten a szegénység állapotában teszi próbára a türelmüket. Megint mások gazdagságban és jólétben élnek, õket is próbára teszi Isten abban, hogy mennyire hálásak Istennek, s mennyire jó az erkölcsük, és mennyire mohón ragaszkodnak az evilági dolgokhoz. De végül is, a gazdagok és a szegények is olyan életet élnek, amely a legjobb számukra Isten akarata szerint. Függetlenül attól, hogy mennyi nehézségen kell keresztülmennie egy szegény embernek, ha igaz hívõ, akkor Isten segedelmével nincs olyan nehézség, amelyet ne tudna kezelni. S ugyanígy, bármilyen jólétben él is egy hívõ gazdag ember, a gazdagság nem rontja el õt, és sohasem lesz hálátlan Isten felé gazdagságáért. S végül az igaz hívõ ember, legyen akár gazdag, akár szegény Isten iránti hûsége és az Utolsó Naptól való félelme lehetõvé teszi azt, hogy a Korán erkölcse szerint éljen, és olyan ember legyen, aki teljesíti a vallás parancsait. S így a hívõk alávetik magukat Is-ten akaratának, bármi is történik velük. Csak az Õ segítségét kérik, és az Õ megelégedését keresik. Sohasem elégedetlenkednek, ha nehézségekkel találkoznak, és sohasem hagyják el vallásukat, még akkor sem, ha a próbatétel rendkívül nehéz. Azoknak, akik Istenre hagyatkoznak, és bíznak benne, Isten még a legnehezebbnek látszó dolgokat is könnyûvé teszi, s ez is az Õ végtelen kegyelmének és könyörületességének a jele. A 18. szúra 88. ájájában a következõre világít rá: „Aki pedig hisz és jótettet cselekszik, annak a jutalma a legjobb lesz. És olyasmit rendelünk el neki, ami könnyen [teljesíthetõ].” Isten erre az igazságra más ájákban is felhívja a figyelmet:
„Ami pedig az adakozót és az istenfélõt illeti, aki igaznak tartja a tanúságtételt, bizony annak meg fogjuk könnyíteni a jócselekedetekhez [vezetõ útját].” (Korán, 92:5-7)
Azok, akik nem vetik alá magukat Istennek, és akik nem bíznak Benne, azok még a könnyû dolgokat is nehéz nek fogják érezni. Hálátlanságuk és Istentagadásuk, valamint amiatt, hogy távol tartják magukat a Korán erkölcsétõl, Is-ten megnehezíti dolgukat ezen a Földön.
„Ám, aki fösvény és [úgy véli,] nincs szüksége [Allahra], s meghazudtolja a tanúságtételt, Annak meg fogjuk könnyíteni a rosszcselekedethez [vezetõ útját].” (Korán, 92:8-12)
Isten minden nehézségben ad valami könnyebbséget
A Kegyelmes Isten azt a jó hírt közölte velünk, hogy akkor, amikor próbára teszi az embereket, minden nehézségben ad valamilyen könnyebbséget. Isten a következõ sorokban mondja el ezt a jó hírt:
„Nos, a nehézség bizony könnyebbséggel jár. A nehézség bizony könnyebbséggel jár.” (Korán, 94:5-6)
Amikor a Prófétára és a Koránban említett istenfélõ emberek életére emlékezünk, az a meglepõ, hogy bármilyen nehéz helyzettel találkoznak is, Isten mindig adott nekik valami könnyebbséget. Isten Mindent Legyõzõ tulajdonságával, minden út során könnyebbséget tár fel.
A Korán szép példákat mutat be azokról a hívõkrõl, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat, és útra kellett kel niük a sok erõszak miatt, amit ellenük elkövettek, mialatt õk Isten nevében harcoltak. Ezeknek az embereknek el kellett hagyniuk a munkahelyüket, a házukat, a kertjüket, az összes vagyontárgyukat, és el kellett vándorolniuk idegen földekre, amelyet egyikük sem ismert. Ha ezt egy kívülálló szemével nézzük, valóban nehéz helyzetnek találjuk. Azonban a Korán 4. szúrájában Isten azt tudatja velünk, hogy a kivándorló hívõk számára Isten könnyebbé tette ezt a helyzetet és megáldotta õket:
„Ki elvándorol Allah útján, a földön sok tágas menedékre lel. S ki házából kijön Allahhoz, és az õ Hírnökéhez menekülvén , majd utóléri õt a halál, hát bére Allahra esik (hárul). Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes.” (Korán, 4:100)
Isten beváltotta a Prófétánk idejében élt hívõknek tett ígéretét. A Próféta (Isten áldásai és béke legyen vele) társai, akik nem tartották fontosnak az evilági javakat, és akik önzetlenül alávetették magukat bármely nehézségnek Isten nevében, jó ellátást kaptak és Isten a legjobb szállást adta nekik, amit csak lehetett. Munkájukat könnyebbé tette más emberek munkájánál. Ez a könnyebbség és kegyelem, amelyet a Próféta (Isten áldásai és béke legyen vele) társai kaptak, meg van említve a Koránban:
„És emlékezzetek vissza, amikor még kevesen voltatok és gyengeségetek miatt elnyomtak benneteket a földön, és amikor félnetek kellett, [ne]hogy elragadjanak benneteket az emberek! Õ akkor menedéket nyújtott nektek, megerõsített benneteket az Õ segítségével és [mindenféle] jóval látott el titeket, hogy talán majd hálásak lesztek.” (Korán, 8:26)
Más próféták életébõl vett példák is mutatják, hogy Is-ten a hívõk számára milyen könnyebbséget adott.
Például József próféta (béke legyen vele) életének sok-sok történetét is nyilvánvaló példának hozhatjuk fel annak alátámasztására, hogy milyen könnyebbségek mutatkoztak a nehézségek idején. Miután testvérei kútba vetették, József prófétát (béke legyen vele), egy karaván találta meg. Azok, akik megtalálták József prófétát (béke legyen vele), eladták rabszolgának a vezír (miniszter) számára. Röviddel az után Józsefet igazságtalanul megvádolták, és börtönbe vetették, pedig nem tett rosszat. József életének ezen eseményeit szemlélve elsõ pillantásra úgy tûnik, nehéz élete lehetett. Ám Isten megjutalmazta õt, mert mindig jó erkölcsû és hálás volt, s a nehézségek között is könnyebbséget adott neki. Annak ellenére, hogy Józseffel ilyen sok rossz dolog történt, felküzdötte magát, és a kincstár vezetõjének nevezték ki, majd fontos miniszter lett belõle.
Isten mindig támogatja a hívõket. Ez abból is látszik, hogy Mózes próféta is könnyebbséget tapasztalt a nehéz helyzetekben. Amikor Mózes próféta a valaha élt legkegyetlenebb ellenséggel, a Fáraóval küzdött, Isten segítségével és támogatásával felül tudott kerekedni rajta. Amikor Mózes úgy fohászkodott Istenhez, hogy adjon neki egy testvért segítõként, Isten válaszolt a fohászára és elküldte neki Áront. Ezen kívül Mózest különleges és csodálatos képességekkel is felruházta, Isten képessé tette õt arra, hogy legyõzze a Fáraó varázslóit. Mózes próféta nem feledte még a legnehezebb és leginkább próbára tévõ idõszakban sem, hogy Isten segítsége a hívõkkel van. Amikor a Fáraó hadserege üldözte õt, és a Vörös-tenger elzárta elõttük az utat, Mózes próféta emlékeztette társait arra, hogy Isten segítsége mindig velük van, és hogy Isten meg fogja mutatni nekik a kiutat.
„Nem! - mondta õ. - Velem van az én Uram! Vezérelni fog engem. És Mi azt sugalltuk Mózesnek: ’Üss a botoddal a tengerre!’ És széthasadt az, s mindegyik rész olyan lett, mint egy hatalmas hegy. És hagytuk, hogy a többiek közeledjenek oda. És megmentettük Mózest és mindenkit, aki vele volt. Aztán vízbefullasztottuk a többieket.” (Korán, 26:62-66)
Egy másik példa ennek illusztrálására a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) életébõl való, ez akkor történt, amikor a hitetlenek üldözték a Prófétát, aki egy barlangban rejtõzött el egy másik hívõvel. Az, hogy amikor a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) életét fenyegették a hitetlenek, mindig volt vele egy hívõ, aki támogatta a Prófétát, újabb szép példája annak, hogy hogyan könnyíti meg Isten könnyebbségekkel a nehézségeket.
„Ha ti nem segítetek neki [Allah segíteni fog] hiszen Allah már akkor segített neki, amikor a hitetlenek elûzték õt [Mekkából] másodmagával. [Emlékezzetek arra], amikor õk ketten a barlangban voltak [és] amikor õ azt mondta társának: ’Ne csüggedj el! Allah velünk van.’ Allah ekkor leküldte reá a sakínáját és seregekkel segítette meg õt, amelyeket ti nem láttok. És a hitetlenek szavát a legmélyebbre utasította, amíg Allah szava a legmagasztosabb. Allah hatalmas és bölcs.” (Korán, 9:40)
Valójában, ha az ember a maguk mélységében szem léli a dolgokat, és a dolgok belsõ értelmét kutatja, megfigyelheti, hogy Isten hogyan könnyíti meg minden pillanatban az ember életét. Akik észreveszik ezt a realitást, azok az Istenfélõk, akik Isten kezébe helyezik a sorsukat, és akik tudják, hogy ha találkoznak is nehézséggel, ez a sorsuk, és akik hû ek Istenhez, s akik tudják, hogy Isten az õ jóakarójuk, s akik mindig Isten által vannak vezéreltetve. Isten a Korán egyik ájájában errõl azt mondja, hogy az ilyen embereket Isten akkor szórja teli áldással, amikor õk azt a legkevésbé várják, és könnyebbé teszi feladatuk teljesítését.
„Ha az (asszonyok) elérték a kiszabott (várakozási) idejüket, akkor vagy tartsátok meg õket megfelelõ módon, vagy váljatok el tõlük megfelelõen. És kérjetek föl magatok közül két - igazságosságáról ismert - tanút tanúságtételre, és tegyetek tanúságot Allah színe elõtt! Intés ez annak, aki hisz Allahban és a Végsõ Napban. Aki féli Allahot, annak Õ kiutat talál, és onnan gondoskodik róla, ahonnan nem is számít rá. Aki Allahra hagyatkozik, annak Õ elégséges. Allah eléri a szándékát. Allah mértéket szabott mindennek.” (Korán, 65:2-3)
„A tehetõs tehetsége szerint fizessen! Akinek pedig pontosan kiméretett az ellátása, az annak megfelelõen fizessen, ahogyan Allah adott neki! Allah nem követel többet senkitõl, mint amennyit adott neki. Allah könnyebbséget fog adni a nehézség után.” (Korán, 65:7)
Isten elmondja nekünk a Korán ájáiban, hogy Õ meg könnyíti a dolgokat azok számára, akik õszintén meghajtják magukat Isten parancsai elõtt. Azok, akik hisznek ebben, sohasem mutatnak gyengeséget a nehézségek során. A Korán 94. szúrájában Isten azt a jó hírt közli velünk, hogy minden szenvedésben lesz könnyebbség, és Õ az, aki felemeli az emberek válláról a terheket.
„Nem tártuk-e ki a kebled, s vettük-e le rólad a terhet (vétket), mely hátadat nyomta? S növeltük-e a hírneved? Nos, a nehézség bizony könnyebbséggel jár.” (Korán, 94:1-6)
Isten olyan könnyebbséget és támogatást nyújt a hívõknek,
mely szemmel nem látható és az érzékekkel nem érzékelhetõ
Ennek a könyvnek az elején már beszéltünk arról, hogy Is-ten a világot azért teremtette, hogy legyen egy helyszín, ahol Isten próbára teheti az emberek Istenbe és az Örökkévalóságba vetett hitét. Itt azok, akik jó, és azok, akik rossz cselekedeteket cselekszenek, kívülrõl tekintve ugyanolyan kívánalmaknak megfelelõen élnek. Mégis, a hívõk élete merõben különbözik az istentagadókétól. Mint azt már említettük, Isten mindig azoknak az életét könnyíti meg, akik hisznek Benne, s még a legreménytelenebbnek látszó helyzetben is ad kiutat. Isten így segít a hívõknek.
Az is érdekes, hogy Isten úgy segít, hogy az ember alig veszi észre, és hogy a segítség - Isten segítségével - abból az irányból érkezik, ahonnan nem is várnánk. A következõ fejezetekben felsoroljuk az Isteni segítség formáit. Ezeket a Korán is megemlíti.
Isten az angyalai által küld segítséget
Isten különbözõképpen segíthet a hívõknek. Ezek közül egy lehet az, ha Isten angyalokat küld a hívõknek, amikor szükségben vannak. Isten a Koránban értesít bennünket az egyik ilyen segítségrõl, a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) idejébõl:
„[Említsd meg,] amikor azt mondtad a hívõknek: ’Talán nem lesz elegendõ számotokra, ha az Uratok háromezer angyallal támogat benneteket, akik [az égbõl] küldetnek le [hozzátok]?’ [De elegendõ], sõt ha kitartók és istenfélõk lesztek, még ha azonnal is jönnek ellenetek, Uratok akkor is megsegít benneteket ötezer megjelölt angyallal. Allah csupán azért tett így, hogy örömhír legyen számotokra, és megnyugvást leljen a szívetek. Ám a gyõzelem csakis Allahtól, a Legyõzhetetlentõl, a Bölcstõl ered.” (Korán, 3:124-126)
Más ájában Isten megmutatja, hogy Õ olyan seregek kel segít a hívõknek, amelyeket azok nem is láthatnak:
„Ti hívõk! Emlékezzetek Allah kegyére, melyet irántatok tanúsított! [Emlékezzetek arra], amikor csapatok jöttek hozzátok, Mi pedig [pusztító] szelet és [égi] csapatokat küldtünk rájuk, amelyeket ti nem láttatok. Allah átlátja azt, amit cselekesztek.” (Korán, 33:9)
Isten tudatja velünk, hogy a hívõk mindig gyõzedel meskednek, és ez igen bátorító ígéret a hívõk számára. De van egy másik figyelemreméltó dolog: minden támogatás Istentõl származik, és kétségkívül Õ Minden Hatalom Birtokosa. A hívõk tudják, hogy ez az igazi gyõzelem, és hogy a segítség igazándiból Isten kezében van. Ahívõk sohasem felejtik el, hogy azok az angyalok, akiket Isten a hívõk megsegítésére küld, meg vannak említve az Isten által elõre leküldött jó hírekben. Ezekben szó van arról, hogy Isten segítsége és támogatása angyalain keresztül nyilvánul meg. Teremtõnk errõl a Koránban így szól:
„[És emlékezzetek arra], amikor segítségért fohászkodtatok az Uratokhoz! És Õ meghallgatott benneteket, [mondván]: ’Meg foglak segíteni benneteket ezer angyallal - szorosan egymás mögött.’És Allah csupán azért rendelkezett így, hogy örömhír legyen [az számotokra] és nyuga lom töltse el szíveteket! A gyõzelem egyedül Allahtól jön. Allah hatalmas és bölcs.” (Korán, 8:910)
Azok hívõk, akik tudják, hogy Isten annak segít, aki nek akar, és úgy, ahogy csak akar, sohasem veszítik el Isten iránti bizalmukat, és meg tudják õrizni nyugalmukat még a legnehezebb, és valóban legnagyobb megpróbáltatást jelentõ helyzetekben is. Ebben az elmeállapotban élik le életüket s ez a spirituális értelemben vett legjobb élet, amit élni lehet.
Isten olyan képet fest a hívõkrõl az ellenségei szemében, mintha
sokkal nagyobb számban lennének, mint a valóságban vannak
Isten akaratából a hívõk száma mindig kevesebb volt, mint a hitetleneké. Azonban a gyõzedelmes oldal mindig a hívõké volt, s nem azoké, akik nagy számban voltak jelen. A hívõk, Isten adta bölcsességüknél, éleselméjûségüknél, és erkölcsösségüknél fogva mindig sikeresebbek voltak, mint a hitetlenek. Sõt mi több, Isten úgy döntött, hogy a hívõket mindig nagyobb számúnak mutatja, mint ahányan azok valójában vannak, s ez a hitetlenekben a fenyegetettség érzését támasztja fel és félelmet kelt. Ezt Isten a Koránban a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) korából származó példával világítja meg:
„És [emlékezz arra], amikor az összecsapásotok során kevésnek mutatta õket néktek, titeket pedig megkevesbített az õ szemükben, hogy Allah dûlõre vigyen egy olyan dolgot, aminek meg kellett lennie. Allahhoz térnek vissza a dolgok [döntésre]. Ti hívõk! Ha [a hitetlenek] egy csapatával találkoztok össze, álljatok helyt és emlékezzetek meg gyakorta Allahról! Talán boldogulni fogtok.” (Korán, 8: 44-45)
Határozottan isteni csoda benyomását kelti a hitetle nek szemében az, amikor azt tapasztalják, hogy a hívõk csapata csupán maroknyi, mégis így meg tudja õrizni hidegvérét. Isten ekképpen vitte sikerre a hívõket a harcban.
Ugyanezekben a sorokban Isten arról tájékoztatja Mohamed Prófétát (Isten áldása és béke legyen vele), hogy a hívõk seregének erejét sokszorosára növeli, ha akarja. Megígéri a hívõknek, hogy nagyobb erõt fog adományozni nekik, és gyõzedelmessé teszi õket cserébe türelmükért:
„Ó próféta! Buzdítsd a hívõket a harcra! Ha akad közöttük húsz állhatatos, azok kétszáz fölött is gyõzelmet aratnak, és ha akad közöttük száz, akkor azok ezer hitetlen fölött is gyõzelmet aratnak, mivel olyan nép az, amely nem ért [semmit]. Allah most könnyített rajtatok, mivel tudja, hogy gyengeség lakozik bennetek. Ha tehát akad közöttetek száz állhatatos, azok kétszáz fölött aratnak gyõzelmet, és ha akad közöttetek ezer, azok kétezer fölött aratnak gyõzelmet Allah engedelmével. Allah az állhatatosokkal van.” (Korán, 8:65-66)
Ahogy az a fenti ájákból is kitûnik, Isten támogatta a hívõket, a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) idejében, amikor háborúztak, mégpedig úgy, hogy a hitetlenek szemében azt a benyomást keltette, hogy a hívõk számbeli fölényben vannak. Azért volt ez így, mert Isten mindig a hívõk oldalán áll és õket támogatja. Függetlenül attól, hogy a hitetlenek milyen sokan vannak és milyen erõsek, mert Isten a Minden Erõvel Rendelkezõ. Isten mindent megtehet, amit csak akar, pusztán egy szavába kerül: Legyen! Azok, akik meghajlanak Isten akarata elõtt és bíznak Benne, és akik elfogadják az Õ végtelen erejét, mindig vigaszt találnak ebben.
Isten bizalommal és nyugalommal tölti el a hívõk szívét
A Korán 8. szúrájában Isten tudomásunkra hozza azt a spi rituális támogatást, amelyben részesíti a hívõket, éppen akkor, amikor azt várják, hogy nehéz helyzetbe fognak kerülni, s errõl a Próféta (Isten áldása és béke legyen vele) korából a következõ példát hozza fel:
„[És emlékezzetek arra], amikor álomba burkolt benneteket - Tõle jövõ biztonság gyanánt, és [amikor] vizet küldött le reátok az égbõl, hogy megtisztítson benneteket azzal, és elûzze rólatok a Sátán tisztátalanságát, hogy erõt öntsön a szívetekbe és szilárddá tegye a lábatokat.” (Korán, 8:11)
A Korán ájában található „álomba burkolt” kifejezés minden bizonnyal egy spirituális állapotra utal, amely az ember éber állapotával ellentétes. Isten azokban idézte elõ ezt az állapotot, akiknek õszintén szükségük volt erre, és e spirituális támogatás eredményeképpen a hívõk a lelki béke, a bizalom érzését élték át és belenyugodtak Isten által eleve elrendelt és meghatározott sorsukba.
Valójában a lelki béke érzése és a bizalom a hívõk életének minden aspektusát áthatja. Azok az emberek, akik hûséggel viseltetnek Isten iránt, és hisznek a Túlvilágban, nem esnek pánikba, és nem szomorodnak el, nem aggódnak, ha éri õket valami, mert tudják, hogy Isten Minden Dolog Tulajdonosa. Tudják, hogy Isten a legelõnyösebb módon teremt mindent a számukra úgy, hogy ezen a világon és a Túlvilágon is a legnagyobb haszonra leljenek.
„Ha Allah támogat titeket, akkor nincs senki aki legyõzhetne benneteket! Ám ha magatokra hagy titeket, akkor ki támogathatna benneteket Rajta kívül? Allahra hagyatkozzanak hát a hívõk.” (Korán, 3:160)
A fenti Korán-idézet szerint a hívõknek olyan hitük van, hogy életüket Istenre hagyatkozva élik. Függetlenül attól, hogy milyen nehézséggel találkoznak, tudják, hogy ez a nehézség csak átmeneti. Mindig észben tartják, hogy az Örökkévalósághoz képest ez a földi élet nagyon rövid idõkeret. Ha ezen a világon nehézséggel találkoznak, tartson az bár élethossziglan, mégis véget ér 50-60 év után. S ha valaki az 50-60 évet Isten akaratába való belenyugvással és erkölcsösen éli le, azt Isten az örök élettel jutalmazza meg az Örökkévalóságban, mely a földivel biztosan összehasonlíthatatlan. A hívõknek a Túlvilágon soha sem kell aggódást, szomorúságot, szûkölködést, vagy más nehézségeket átélniük, éppen ellenkezõleg, elnyerik azt, amire a szívük legjobban vágyik, a végtelen gyönyörûség kellõs közepén találják magukat.
S így, mivel a hívõk bizonyságot kapnak e realitásról, nyugodtan Isten kezébe helyezik magukat, és az egyenes és meghatározott úton haladnak és szembe tudnak nézni bármely szituációval. A lelki komfortérzés és az afelett érzett öröm, hogy ezt tudják, a legnagyobb könnyebbséget adja ezen a világon.
Mindig észben kell tartanunk, hogy minden szív és minden erõ Isten kezében van. Isten olyan helyzetet teremt, amilyet csak akar, s úgy, ahogyan csak akarja, és amikor csak akarja. Isten akarata nélkül nem lehet senki sem sikeres, aki megnyugvást és reményt keres. A vallás csak azoknak jelent könnyebbséget, akik tudják, hogy minden Isten tudomásával történik. Ha Isten felé fordulunk minden cselekedetünkben, és minden fáradozásunkért csak Istentõl várunk jutalmat, akkor Isten segítségét és támogatását fogjuk élvezni a legkülönbözõbb módokon.
„Ám Allahnak [engedelmeskedjetek], Õ a ti pártfogótok, és Õ a legjobb támogató.” (Korán, 3:150)
