A SÁTÁN GYENGE TRÜKKJE

A SÁTÁN GYENGE TRÜKKJE Isten minden embert próbára tesz ezen a Földön. És amilyen erkölcsöt és hûséget mutatnak az emberek ezen a Földön, aszerint határozza meg, hogy hol fognak lakni, az Örök Életben, a Pokolban vagy a Paradicsomban. Ilyen próbát teremtett Isten teremtményei számára. Ez a próba rendkívül könnyû és kényelmesen végre lehet hajtani. Mint ahogyan azt már korábban is említettük, az egyén kötelessége az, hogy az életét aszerint élje le, ahogyan azt Isten kívánja, s ez a kötelesség békét és boldogságot hoz a világnak is. Ahogyan azt már korábban említettük, az ember kötelessége Istennek tetszõ módon leélni az életét, azaz boldogságban és békességben élni ezen a világon. A próbának az a lényege, hogy Isten megteremtette a Sátánt is, aki a hit ellensége, a hit ellen küzdõ negatív erõ. Ahogyan azt Isten megemlítette a Koránban, az, ha valaki bogarat tesz az emberek fülébe, s gyanúsítgat minden alapot nélkülözve, elhintve ezzel a hitetlenség magját, vagy egyes emberek tetteit és kijelentéseit használja fel arra, hogy a közösségen belül ellentéteket szítson, a Sátán próbálkozása azzal, hogy letérítse a hívõket az egyenes útról, s eltérítse õket a vallástól és a jó erkölcstõl, s attól, hogy engedelmeskedjenek Isten parancsainak. Hogy ezt elérje, minden lehetséges eszközt felhasznál, és mindenféle csapdákat állít az embereknek. Az, hogy a Sátán az emberek ellensége a következõ helyen van megemlítve a Koránban: „Oh, ti, akik hívõk lettetek! Lépjetek be teljesen a szilmbe (az iszlámba), és ne kövessétek a sátán nyomdokait! Bizony, õ nyilvánvaló ellenségetek.” (Korán, 2:208) A Sátán csapdáiba sohasem esnek azok, akik hívõk, mert tudják, hogy hogyan lehet elkerülni azt, s így könnyen el is kerülik. Isten megmondta nekünk a Koránban, hogy a Sátán trükkjei nem fognak a hívõkön, s rájuk semmilyen hatással sincsenek. Ezt Isten a következõ sorokban jelenti ki nekünk: „És miután a dolog eldöntetett, a Sátán azt mondta: ’Allah megígérte nektek az Igazság ígéretét. Én is ígéretet tettem nektek, de én megszegtem [azt] nektek. Nekem nem volt hatalmam fölöttetek. Én csak szólítottalak titeket, és ti meghallgattatok engem. Ne gyalázzatok hát! Gyalázzátok saját magatokat! Nem segíthetek nektek, és ti sem lehettek az én segítségemre. Bizony, én tagadom azt, hogy korábban [Allah mellé] társítottatok engem.’Avétkeseknek fáj dalmas büntetés lesz az osztályrésze.” (Korán, 14: 22) ASátán nem rendelkezik kényszerítõ erõvel, ellenben a hívõ az, aki erõt tud szembeszegezni vele. Ez bizony nagy könnyebbség. Egy másik Korán-idézet is említi, hogy a Sátánnak nincs kényszerítõ ereje: „Iblis pedig bizonyította, hogy igaz az õ vélekedése róluk. És követték õt, - kivéve a hívõk egy csoportját. Pedig nem volt hatalma fölöttük. [Ez csupán azért történt], hogy megkülönböztessük azt, aki hisz a túlvilágban, attól, aki kétségben van felõle. Ate Urad minden dolog õrizõje.”(Korán, 34:20-21) Isten óriási elõnyt biztosított az embernek: garantálta, hogy a Sátánnak nem lesz semmilyen hatása az emberre. A Sátan csak suttogja a gonoszságokat és az erkölcstelenségeket az ember fülébe, azonban nincs ereje az emberek fölött, és semmilyen konkrét erõt nem képesek alkalmazni annak érdekében, hogy az embereket rákényszerítsék arra, hogy meg is tegyék ezeket a gonosztetteket. A Sátán csapdái gyengék és könnyen észrevehetõk. Az embernek nem kell túlságosan megerõltetnie magát ahhoz, hogy megszabaduljon a Sátán befolyásától. Bárki, aki csak egy kicsit is gon dolkodni tud, és nyitott szemmel jár a világban, az nem fog a Sátán nyomdokaiba lépni. A Sátán a világi életet vonzónak és szépnek festi le. Azt is el tudja érni, hogy az embernek fiatal korában az a hamis képzete alakuljon ki, hogy az életének sohasem lesz vége, és bevonja õt az evilági élvezetekbe és szenvedélyekbe. Azonban egy értelmes és intelligens személy hamar rájön a csalárdságra, és a Sátán nem tud kifogni rajta. Az, aki tudja, hogy egy napon mindenki elkerülhetetlenül meg fog halni, hogy minden, ami vonzónak tûnt ezen a világon, - múlékony, és ha összevetjük a földi tökélelen és hiányos dolgokat a Paradicsommal, - már szerte is foszlik a Sátán csapdája. Vagy, elõfordulhat, hogy a Sátán önteltségre próbál rávenni vagy hiábavalóságokat sugdos. Ekkor arra kell gondolni, hogy mindenkiben akadnak hiányosságok is, és mindenki sebezhetõ, és ha meghalunk, testünk a föld alatt lesz, és ott oszlásnak fog indulni. Így már könnyen megszabadulhatunk attól, hogy a Sátán eszközévé váljunk gonoszabbnál gonoszabb körmönfont terveinek megvalósításában. Nyilvánvaló, hogy csak az istenfélõ emberek találnak menedéket Allahnál, hogy az, aki ily módon meg tudja magát szabadítani a Sátán fondorkodásaitól, az csakis mélyen hívõ ember lehet, aki õszintén vágyik arra, hogy ne a Sátán befolyása alatt éljen, és akinek az a célja, hogy Isten megelégedését és kegyelmét elnyerje, és a Paradicsomba jusson. Ha valaki nem fél Istentõl, és nem veti alá magát Neki, és nem törõdik azzal, hogy Isten megelégedését elnyeri-e, vagy nem, annak nagyon könnyû lesz egyenesen a Sátán karjaiba sétálni. Isten azt mondja, hogy a Sátánnak nincs ereje az istenfélõ emberek fölött: „’Ahatalmadra!’- mondta amaz. ’Bizony, mindannyiukat félrevezetem, - kivéve kiválasztott szolgáidat közöttük!” (Korán, 38:82-83) Viszont, azoknak az embereknek a sorsa, akik válaszol nak a Sátán hívására, és barátkoznak vele, a következõk szerint van leírva a Koránban: „'Bizony, eltántorított engem az intéstõl, miután az eljött hozzám!' A Sátán [mindig] cserbenhagyja az embert.” (Korán, 25:29)